Nem vagyok gyűjtögetős típus. Két másodperc alatt el tudom dönteni valamiről, hogy kell-e vagy sem. Ha valamiről azt gondolom, hogy hulladék, azonnal megy a szelektív hulladékgyűjtőbe. Ezzel az önismereti gondolattal kezdtem neki a debaba KRAFT-os cuccok szelektálásának.
A szortírozás, rendrakás megfelel egy kisebb fajta időutazásnak is. Ilyenkor olyan kincseket fedez fel az ember, amik sok emléket felidézhetnek. (Valószínűleg pont ezért nehéz megszabadulni egy-egy olyan apróságtól is, aminek már bizonyára soha az életbe nem fogjuk hasznát venni, mégis ragaszkodunk hozzá.) A mostani szelektálás apropója egy új polc volt, amit kifejezetten azért vettünk, hogy a debaba KRAFT-os dolgoknak meglegyen a pontos helye. Így kiborítottam az összes eddigi doboz és szatyor tartalmát, majd nekiláttam a nagy feladatnak. Biztosan mindenki magára ismer, amikor azt mondom, hogy teljesen jól el tudsz különíteni öt kategóriát, és van egy (legalább három) olyan kupac, amit egyszerűen nem tudsz kategorizálni. Az egyik ilyen kupac, a “kezdetek” nevet kapta hirtelen. Ide gyűjtöttem minden olyan anyagdarabot, kísérleti tárgyat, amelyek a kész termékek születése előtti próbálkozások, prototípusok voltak. 2016 tavaszán láttunk neki a tényleges munkának, azelőtt csak üzleti terv, flipchart táblákra rajzolt vázlatok, gondolatok, telefonba mentett jegyzettömbök formájában létezett a debaba KRAFT. Számomra is megdöbbentő volt, mennyi kísérletezés előzte meg a mostani termékeket. Így egyben nem is láttam őket még egyszer sem. Azért, hogy ti is láthassátok mennyire hihetetlen sok munka van ezekben a termékekben, készítettem egy montázst: kísérletezés a grafikákkal, a színekkel, technikákkal és az anyagokkal. Közben eszembe jutott, mennyivel könnyebb dolga van egy olyan márkának, aki megvásárol egy stock oldalon árult grafikát vagy letölt egyet az internetről. Nálunk rendelkezésre áll az a lehetőség, hogy én készíthetem el a grafikákat, ezáltal olyan egyedi terméket hozunk létre, ami biztosan nem jön velünk szembe az utcán. Ezt a vásárló is megérzi, hiszen a grafikai költséget így nem kell beépíteni az árba.
Kezdetben egy napvászon nevű anyagra kezdtem el rajzolgatni, azonban ez az anyag tapintásra túl merevnek, ridegnek tűnt. Mindenképpen olyan anyagot kerestünk, ami selymesebb, puhább tapintású, hiszen amellett, hogy a marok-, és nagypárnák dísztárgyak, lényegesen sokat vesszük kézbe őket, ezért a taktilis inger fontosságát is figyelembe vettük. Így esett a választásunk a micropeach nevű anyagra.
A grafikák kísérletezése közben, arra is nagyon oda kellett figyelni, hogy olyan grafikákat hozzunk létre, amelyeket kihímezni is könnyen lehet. A következő látványos kísérlet a hímzőkészlet csomagolása volt. Olyan csomagolást álmodtunk meg, ami összhangban van magával a termékkel. Éppen ezért rögtön el is vetettük kartondobozt mint lehetséges csomagolási formát, és textilekkel kezdtünk el kísérletezni. Szokták mondani, hogy egy diploma nem feltétlenül csak egy szakmát ad. A logó tervezés során számos olyan hasznos elvet tartok szem előtt, amit a debaba KRAFT termékekbe is át lehet ültetni. Az egyik ilyen alkalmazható gondolat az volt, hogy gondoljunk a csomagolás utóéletére is. (Hol itt a párhuzam? Amikor megtervezek egy logót, gondolnom kell arra is, hogy az a logó később hol, milyen formában fog megjelenni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne tervezzek a logóban semmiféle átmenetet, árnyékot, túl vékony vonalat, hiszen elképzelhető, hogy a logó egyelőre csak névjegykártyát fog szerepelni, ahol nem gond az átmenet, árnyék és vonalvastagság milyensége, viszont ha azt a logót a későbbiekben pl. pólóra szeretnénk hímeztetni, akkor nagyon nehézkes lenne esztétikusan megoldani azt.) A konklúzió tehát annyi, hogy olyan textil csomagolást valósítottunk meg, ami később más funkciót betöltve is tökéletesen működik. Így a hímzőkészlet textil szütyője ún. kent anyagból készült, vízlepergető, így kiválóan alkalmas lett például egy óvodai tisztasági csomag, színes ceruzák és egyéb írószerek, tízórai vagy játékok tárolására is.